SÁRKÖZI KARIKÁZÓ

Erdő, erdő, de kerek a teteje
száraz fa az, minek nincsen levele
de leveles az én szívem zöld ága
mert a bánat rakott fészket reája.

Kőlábas a szép mi házunk eleje
de szép legény járt minálunk az este
de szeretném édesanyám napamnak
azt a csinos barna fiát magamnak.

Volt énnekem szép szeretőm, de már nincs
mert elvitte a szegedi nagy árvíz
kilenc hete amióta halászom
nagy az árvíz, könnyeimtől nem látom.

Hét csillagból áll a Göncöl szekere
hét szeretőm is volt nékem egyszerre
a hét közül egy az igaz szerető
azt az egyet áldja meg a Teremtő.

Kiskapumra felfuttot a fityfene
irigyemet mind egye meg a fene
irigyemből ötöt hatot megenne
akkor nékem egy irigyem se lenne.

Szép a csikó három éves koráig
szép a legény a cédula húzásig
de mikor a sorcédulát kihúzza
gyönge szívét a bánat elszorítja.

Kiskertemben szedik a virágot, én is szakajtok róla
azt mondta a kedves kisangyalom, hogy vigyek neki róla
viszek neki édesanyám, mert én szeretem,
ne mondják a kisöcsényi lányok, hogy én csak hitegetem
viszek neki édesanyám, mert én szeretem,
ne mondják a kisöcsényi lányok, hogy én csak hitegetem.