Szlavóniai kalalázás és rezálás

„Kendős tánc“

 

I.

Ágas, bogas sűrű tölgyfa
Nem láttam a rózsám még ma
Nem is volt még ma víg napom
Homályba borult csillagom

Most érjünk be a faluba
Állj ki rózsám kis kapudba
Gyújtsd ki a gyertyavilágot
Még az éjjel veled hálok

II.

Akkor szép a disznó orra
Mikor túr, mikor túr
Nem vagyok én Bogyiszlóban
Földesúr, földesúr
Szép a farka, disznó farka
Karikás, karikás
Leszek én még Bogyiszlóban
Árendás, árendás 

III.

Széna van az ólba, a széna tartóba
Megcsókollak rózsám, ihajla
A kocsma ajtóba, valaha

Az én keszkenőmnek széle a közepe
Elhagyott a szeretőm ihajla
Farsang közepébe, valaha

Verje meg az Isten a szeretőm anyját
Mért vette el tőlem, ihajla
az ő kedves fiát, valaha

IV.

Sír a mezei pacsirta
Mind a két szemét kisírta
Sírok én magam is
Sír az én galambom is
Sej, lehajlik értem az ág is

V.

Hej, rezálom, rezálom
A faromat rezálom
Annak adom a farom
Akinek én akarom

Piros alma csutája
Édes a rózsám szája
Olyan édes a szája
Mint az alma csutája   h u j u j u j

Vékony deszka, kerítés
Átlátszik az ölelés
Ölelj babám kedvedre
Nem hányják a szemedre

Ha úgy tudnál szitálni
Mint a farod rezálni
Többet érnél anyádnál
Annál a vén babánál   h u j u j u j

Az én rózsám karjai
Nem akarnak hajlani
Meg kell annak hajlani
Ha meg akar ölelni

Almárium kis kulcsa
A mi papunk de furcsa
Éjjel menyecskével hál
Másnap róla prédikál   h u j u j u j

VI.

Hat nap van egy hétben
Hetedik vasárnap
Bárcsak édes rózsám
Mindig láthatnálak

Csak egyszer láttalak
Mindjárt szerettelek
Kedvembe vettelek
Halálig szeretlek

Szeress rózsám, szeress
Ha szegény vagyok is
Lám én is szeretlek
Ha egy inged van is

Rózsa vagy, rózsa vagy
Még annál is szebb vagy
Aranynál, ezüstnél
Sokkal ékesebb vagy

Elibe, elibe
Fakó ló elibe
hogy be ne ugorjon
virágos kertembe

Bé akart ugratni
Kárt is akart tenni
Rózsafa bimbóját
Le akarta törni.   h u j u j u j